Vigyázat! Pengeéles tartalom következik!
A következő cikkben 3 (és fél) tipikusan egészségesként számon tartott élelmiszerről rántom le a leplet, melyekről kevesen tudják, hogy valójában károsak is lehetnek. Kezdjük is el:
1. Növényi tejek
A tejtermékek etikai és élelmezési okokból is feketebáránynak számítanak az egészségtudatos fogyasztók szélesebb köreiben. Hogy jó-e a tej, vagy káros, azt most nem célom eldönteni, de olyan esetekben, mint a veganizmus, vagy táplálékintoleranciák, biztosan tiltólistás. Szerencsére az élelmiszeripar erre is talált megoldást a különböző növényi alapú tejhelyettesítők képében, melyek az egészségtudatosság szimbólumai. Ha ilyet vásárolsz, biztos, hogy számít Neked az egészséged, és az egészségtudatos táplálkozás igazi élharcosának érezheted magad! A borsós ár megfizetése sem esik annyira nehezünkre, ha védhetjük vele a bolygónkat és egészségünket. Azonban itt is van egy kiskapu, amit kevesen ismernek. A gond ugyanis nem a növényi tejekkel van, hanem a hozzájuk adott káros adalékanyagokkal. Érdemes egy jó „szótárral” végigböngészni az összetevőlistákat, mert igencsak furcsa szavakra akadhatunk! Minél tökéletesebb az állag és az íz, annál nagyobb gyanúra adhat okot a termék. A mérnökök legtöbb esetben emulgeálószereket vetnek be titkos fegyverként a mesteri textúra érdekében. Azonban kevesen tudják, hogy ezek az emulgeálószerek károsítják a bélflóránkat1 a belünket védő nyálkatermelés csökkentése révén2. Mintegy bélmikrobióták számára kifejlesztett mérget viszünk be a szervezetünkbe, és olyan káros anyagokat, melyek hosszútávú hatásai még nem ismertek.
Ironikus, hogy míg bolygónk ökoszisztémájának védelmében hozzuk meg az áldozatot, pusztítjuk saját szervezetünk belső kis ökoszisztémáját, a minket szolgáló mikrobiómot.
A legtöbb termék hozzáadott cukrot is tartalmaz, mely sok vásárló figyelmét elkerülheti, viszont túlfogyasztásra ösztönözhet.
Megoldást kínálnak a növényi „tej”készítő gépek, melyek segítségével kontrollálhatóvá válik a felhasznált alapanyagok listája. Az édesítőszerekkel és allergén alapanyagokkal (pl.: szója) érdemes azonban csínján bánni. Törekedjünk mindig a mértékletességre. A cikk további soraiból kiderül miért.
2. Édesítőszerek és egészséges nasik
Sok tudatos vásárló talán egyetért abban, hogy a mesterséges mindig rosszabb, mint a természetes. Manapság kezd megdőlni minden 0 kalóriás édesítő egészségmítosza. Persze olykor a cél szentesíti az eszközt… A fitness termékeket gyártó cégeknél gyakorlatilag csak mesterséges édesítőszert (leggyakrabban szukralóz) tartalmazó termékek közül lehet válogatni. Így a fitness modellek a vágyott eredmények érdekében kénytelenek benyelni (vagyis le) az olcsó és silány mesterséges édesítőkkel telenyomott termékeket, amik közel sem biztos, hogy olyan jót tesznek az egészségnek, mint az alakunknak (bár utóbbi is megkérdőjelezhető az édesítőszerek fogyasztásából adódó megnövekedett étvágy, szélsőséges esetben akár falásrohamok révén3). Megjegyzendő, hogy az alakbarát funkcióért inkább a termékek egyéb jótékony hatású összetevői (pl.: fehérje az izmoknak, kötőszövetekre a kollagén…) a felelősek, az édesítő mintegy szükséges rossz, a termékek velejárója, hogy minél inkább eladhatóak legyenek, az édes íz élményével pillanatnyi boldogságot adva a szervezetnek. A szukralóz fogyasztása és a gyulladásos bélbetegségek között is megfigyeltek már ok-okozati összefüggéseket,4 míg az aszpartám káros neurológiai hatásokat, agyrákot is okozhat5. Az aszpartám és a szukralóz története egyébként kísértetiesen hasonlít a Sötét vizeken (Dark Waters) című film alapját adó teflon botrányhoz, melynek a mai napig nincsenek (a cégre nézve) komoly következményei.
Megoldás: válasszunk natur, édesítőmentes termékeket, melyek szinte minden gyártó repertoárjában megtalálhatóak! Vagy szukralóz helyett még mindig eggyel jobb lehet a stevia (pl. vegán termékeknél nem ismerek natur változatot).
Az egészségügyi okokból diétára kényszerülő vásárlók (IR, cukorbetegég…) sincsenek jobb helyzetben. Legnagyobb ellenségeik az egészségesnek álcázott diabetikus nasik. Az élelmiszeripar kettősügynökei tele vannak mesterséges adalékanyagokkal, rossz minőségű olajokkal, gyakran fehérliszttel készülnek. Egyedüli „előnyük”, hogy cukor helyett 0 kalóriás, de gyakran olcsó, silány minőségű édesítőket tartalmaznak, bár az sem ritka, hogy fruktóz és más álruhás cukrok leselkednek ránk a csomagolásban. Számos olyan álcukor is létezik, melyek hatása megegyezik a cukoréval, csak más az alapanyag, amiből kivonják azt (pl.: kókuszcukor).
De mi is ezzel a gond? Eleinte több tanulmány bizonyította, hogy a mesterséges édesítők bár nem emelik meg a vércukorszintet, azonban bizonyított, hogy inzulin választ4 ugyanúgy kiváltanak, így például inzulinrezisztencia esetében kifejezetten ártalmasak lehetnek. A legújabb kutatások már a természetes kategóriába sorolt édesítők esetében is kimutatták ezt a hatást. Már pusztán az édes íz érzete is egy sor biokémiai folyamatot indít el bennünk2. A következő szemléletes ábra nagyon jól összegzi, hogy hiába kísérlik meg testünk megtévesztését a mesterséges édesítők, az agyunk mindig résen van; az elmaradt energialöketeket falási rohamokkal kompenzálhatja:Emellett az édesítők károsíthatják a bélflórát2,6, mely egészségünk fontos alappillére, előidézve így egy sor anyagcsere- és bélbetegséget… A cukoralkoholok esetében például közismert a különböző emésztési problémákat érintő hatás.
Számomra talán még az eritrit és a stevia tűnik a legjobb alternatívának, esetükben a legkevesebb a bizonyított mellékhatás. Azonban mi sem prezentálja jobban, hogy az élelmiszeripar számunkra még viszonylag újnak számító vívmányai fogyasztásának hosszú távú hatásai ismeretlenek, minthogy a stevia impotenciát kiváltó hatását hím patkányokon már megfigyelték a tesztoszteron szintre tett kedvezőtlen hatása révén7 és vérnyomáscsökkentő hatásaival8 is számolni kell. Az emberek terén más a helyzet, mivel jóval hosszabb a generációk közötti váltás ideje… Talán a mostani egészséges életmód hívő szülők gyermekei lehetnek az első olyan generáció, akik ezen nőnek fel, és így hosszútávú hatásokat is náluk lehet majd megfigyelni először.
Konklúzió és megoldás:
Nyilván itt is mérlegre kell állítani az előnyöket és hátrányokat. A legtöbb érintett csoportnak nincs más lehetősége a nassolásra, azonban itt is fontos lehet a mértékletesség! (A legtöbb tanulmány is külön kiemeli a dozírozás fontosságát.4,7,8) Ha nem muszáj, ne fogyasszunk édesítőszereket nagy mennyiségben, ugyanúgy, ahogy a cukor mértéktelen fogyasztása sem vezet semmi jóra, de még egy szelet süteménytől nem leszünk rögtön cukorbetegek. A mesterséges édesítők viszont szigorúan kerülendőek. Az még a jövő zenéje, hogy mik lesznek az édesítőszerek felelőtlen fogyasztásának következményei. Ahogy Paracelsus, a toxikológia atyja találóan összegezte: „Dosis sola facit venenum.” szabadfordításban: a dózis teszi a mérget.
3. Szénhidrátcsökkentett termékek
A teljesség igénye nélkül a leggyakoribb hibák, amiket a low carb termékek gyártói elkövetnek: a jó állag érdekében búzasikér, tehát glutén (!) szándékos hozzáadása a pékárukhoz, egyéb allergének, mint például szója felhasználása, magokkal történő súlynövelés, mesterséges állományjavítók mértéktelen használata… Az egyes pontokat most vegyük akkor sorjában!
Hogy miért probléma az allergének nagy mennyiségben történő, továbbmegyek: koncentrált szándékos adagolása? Egyik egyetemi tanárom mondta mindig azt, hogy két ember létezik: az, aki allergiás valamire, és az, aki majd az lesz. Ha glutént nyerünk ki a búzalisztből, kihasználva a sikér áldásos tulajdonságait (kiváló állagképzés és magas fehérje tartalom), azonban a mesterséges eljárással kihagyjuk a magas szénhidráttartalmú – jelen esetben számunkra nem kívánatos – részt, tulajdonképpen koncentrált allergénekkel nyomjuk tele a termékeket és így közvetve a fogyasztókat is. Azt tudjuk, hogy a glutén, szója és más allergének mit okoznak az arra érzékenyeknél, azonban kérdéses, hogy mennyire egészséges koncentrált formában adagolni ezeket egészséges embereknek.
Ismerős, mikor szeletelés után több lesz a mag, mint a kenyér a tányérodon? És ki ne ismerné a jelenséget, mikor a lakás olyan részeiről kerülnek elő magok, ahol végképp nem vártuk volna? Minden takarítás során rémálom ez a jelenség, és ha tehetnéd örökre kitiltanád otthonodból az összes magos veknit? Sok gyártó szereti telenyomni magokkal a pékárukat, megkeserítve ezzel megannyi háziasszony életét. Miért éri meg kiszúrni a vevőkkel? A viszonylag olcsó magokkal (leggyakrabban napraforgó mag) nagyobb tömeget tudnak elérni, ami gazdaságossági szempontból jó lehet, hiszen olcsóbban beszerezhető a napraforgó mag, mint például a jobb minőségű low carb lisztek. Azonban így nagy mértékben megnövelik a termékek zsírtartalmát, így hacsak nem ketogén diétát követ a vevő, résen kell lenni a kalóriákkal, mert könnyen ellentétes hatást érhetünk el. Apropó hatás: bélbetegeknek nem kell részletezni, hogy milyen kellemetlen tüneteket okozhat a túl sok mag fogyasztása… Azt már csak úgy mellékesen fűzöm hozzá, hogy a napraforgó rendelkezik az egyik legrosszabb omega3:6 zsírsav aránnyal is. Kellemetlenségek gyakori forrása lehet még a fullasztó textúra, mely akár nyelési nehézségeket is okozhat (tipp: ilyenkor a kenyér megpirítása sokat segíthet).
Végső pontunk a mesterséges állományjavítók, adalékanyagok problémája, mely célja többek között a puha bélzet, nagyobb térfogat – köznyelven „felfújt élelmiszer” – és a jobb eltarthatóság. Azonban ennek is a bélflóránk látja kárját.
Összegzésül, ide szúrnék még egy erős gondolatot: a Washington post szerzői2,9 a globális felmelegedéshez hasonló mértékűre becsülik a bélflóránkban tett kár mértékét, mely jelenség szerintem nagyon szépen visszavezethető a feldolgozott élelmiszerek elterjedt fogyasztására, és így a teljesség igénye nélkül fent felsorolt káros anyagok példáira. Az ijesztő jelenséget csendes mikrobiom krízisként említik.
Ha tetszett a cikk, segíts megtörni a csendet és oszd meg ezt a cikket Te is, hogy minél több emberhez elérhessen!
Plusz egy Heuréka! pillanatért kattints a tovább gombra!
A cikk alapötlete régóta érlelődött bennem, azonban nagy hatással voltak a megírására – és az alapvető tudományos megközelítésemre egyaránt – Bóday Ádám, kutató előadásai, melyekre sok helyen hivatkozok is a cikkben. Számomra az Ő munkássága adott valódi értelmet és jelentést a TÁPLÁLKOZÁSTUDOMÁNY szónak. Úgy vélem, a hozzá hasonló szakemberek munkásságánál kezdődik a valódi TUDOMÁNY a táplálkozásban, mely fogalmak kapcsolódása egyre nehezebben felfedezhető a kényszerpublikáció világában. Így köszönetet szeretnék mondani a hiteles tájékoztatásáért, mely magas szintjének ez a cikk mindössze a felszínét karcolgatja.
Források:
1 Bóday Ádám 2018. december 15-ei előadása, Dombóvár
2 Bóday Ádám: Mikrobióm online szeminárium
3 Azad, Meghan B et al. “Nonnutritive sweeteners and cardiometabolic health: a systematic review and meta-analysis of randomized controlled trials and prospective cohort studies.” CMAJ : Canadian Medical Association journal = journal de l’Association medicale canadienne vol. 189,28 (2017): E929-E939. doi:10.1503/cmaj.161390
4 Xiofa Qin. Etilogy of inflammatory bowel disease: A unified hypothesis. World J Gastroenterol. 2012 Apr 21; 18(15):1708-22. PMID: 22553395
5 Olney, John W., et al. “Increasing brain tumor rates: is there a link to aspartame?.” Journal of Neuropathology & Experimental Neurology 55.11 (1996): 1115-1123. (Ez csak egy példa, de rengeteg nyugtalanító kutatás található a témában!)
6 Wang QP, Browman D, Herzog H, Neely GG. Non-nutritive sweeteners possess a bacteriostatic effect and alter gut microbiota in mice. PLoS One. 2018;13(7):e0199080. Published 2018 Jul 5. doi:10.1371/journal.pone.0199080
7 Melis MS. Effects of chronic administration of Stevia rebaudiana on fertility in rats. J Ethnopharmacol. 1999 Nov 1;67(2):157-61. doi: 10.1016/s0378-8741(99)00081-1. PMID: 10619379.
8 Onakpoya IJ, Heneghan CJ. Effect of the natural sweetener, steviol glycoside, on cardiovascular risk factors: a systematic review and meta-analysis of randomised clinical trials. Eur J Prev Cardiol. 2015 Dec;22(12):1575-87. doi: 10.1177/2047487314560663. Epub 2014 Nov 20. PMID: 25412840.
9 https://www.washingtonpost.com/news/theworldpost/wp/2018/02/26/microbes/
Képek forrásai:
https://tenor.com/view/nuclear-explosion-gif-6118939
Pexels.com
https://dlife.com/a-look-at-sugar-free-alternatives-for-those-with-diabetes/
http://www.positivehealth.com/article/diabetes/the-illusions-of-diabetic-branded-produce
https://billioncheers.com/blog/bad-gut-feeling/
https://www.mindmegette.hu/fojtogato-karcsusodas-szenhidrat-csokkentett-kenyereket-teszteltunk-55037/
https://kids.frontiersin.org/article/10.3389/frym.2019.00051
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: