Norbi vagy Szafi? Kinek van igaza?

Először is leszögezném, hogy miről nem fog szólni a cikk, mivel maga a cikk ötlete még jóval a felkavaró interjú előtt született, szándékosan nem tettem közzé, míg forró volt a talaj etéren. Így nem szeretnék mélyebben belemenni az ominózus interjú témájába, szigorúan táplálkozástudományi oldalról lesz szó. És, hogy miről fog akkor szólni ez az írás? Most, hogy mindent tisztáztunk, rátérhetünk erre is végre!

Szélsőséges étrendek, mint potenciális csoda diéták táplálkozástudományi szemmel – Low carb vs HCLF étrend: melyiket válasszuk?

Nem egyszerű a kérdés, hiszen Schobert Norbert és Burján Szafi is jelentős eredményeket tud felmutatni a maga területén. Mindketten tömegeket tettek egészségesebbé, megváltoztatták egy félország életét. Jelentős mértékben javítottak az emberek életminőségén, ami szerintem lenyűgöző teljesítmény függetlenül attól, hogy ki mit gondol magáról a brandről, vagy épp a mögötte lévő magán személyről… 

Norbi a szénhidrátcsökkentett termékeivel a ketogén diétában hisz, mely főleg zsírok fogyasztásával biztosítja a szervezet számára az energiabevitelt, emellett mérsékelt mennyiségben fogyasztható fehérje és sok rostdús zöldség. Szafi kapcsán alapvetően most a HCLF irányzatot szeretném bemutatni, de fontos megemlíteni, hogy ő is forgalmaz szénhidrátcsökkentett termékeket (SzafiReform termékcsalád). A magas szénhidrát alacsony zsírbevitellel (High Carb Low Fat) legtöbbször a vegán táplálkozással párosul, hiszen a növényi étrend sok szénhidráttal látja el a testünket (például a gabonák, gyümölcsök jelentős szénhidrátforrások), míg alacsonyan tudjuk tartani zsír- és fehérjebevitelünket. A vegánság esetében további etikai szempontok is közrejátszanak a választásban. Így nagyon lesarkítva: cikkemben a vegán étrendről szeretnék most írni, nem a vegánságról, mint az állati termékek felhasználását teljesen mellőző holisztikus megközelítésről, szemléletmódról*.
(*A klasszikus értelemben vett vegán filozófia kitér az állati eredetű termékek kerülésére a ruházkodás, higiéniai termékek és mindennemű használati tárgy területén és a táplálkozásban egyaránt. Érezhetjük, hogy ezesetben egy jóval mélyebbről jövő elhatározásról szól.)

Most, hogy tisztáztunk pár alapfogalmat, rátérhetünk végre a feltett kérdésekre. Mi magyarázza azt, hogy Norbi ugyanúgy fel tud mutatni orvosok által is alátámasztott, dokumentált, adatokkal, számokkal alátámasztott eredményeket? Rengetegen esküsznek a módszerére. Csakúgy, mint a SzafiFitt termékek esetében számtalan csodálatos sikertörténetről hallhattunk. Rengeteg korábban  ételallergiában, anyagcsere- és hormonbetegségekben szenvedő, fogyásra képtelen vásárló számolt be – aki volt már hasonló helyzetben, tudja, hogy – csodásnak mondható gyógyulásokról, és hihetetlen fogyásokról.

De hogy is van ez akkor most? A HCLF vagy a Low carb, ketogén diéta az egészséges és alakbarát étrend kulcsa? Kinek van igaza?

Logikus azt feltételezni, hogy valamelyikük biztosan téved, hiszen a két étrend, étkezési típus gyakorlatilag egymás ellentéte, így nem lehet mindkettő hatásos. Vagy mégis?

Először is leszögezném, hogy megvan a saját véleményem, saját kedvencem, és az én szívem (illetve testem, de erről majd később) is közelebb áll az egyik táplálkozási irányához, mint a másikhoz… Táplálkozástudományi szakemberként viszont engem alapvetően teljes mértékben hidegen kell hagyjon a marketing, és a vállalatok mögötti személy, mint magánember kommunikációja, így ezekre a cikk most biztosan nem fog kitérni. Ami fontos kell tehát legyen táplálkozástudományi szemszögből: az a termékek összetétele. Objektíven megközelítve a témát, az összetevők listáját és a gondosan megválasztott alapanyagokat kutatom a címkéken, receptekben. Így attól függetlenül, hogy épp milyen botrány vagy sikersztori kap szárnyra, ha táplálkozásról van szó, akkor mindig azt nézem, hogy mi jó a szervezetemnek, mivel tud a legoptimálisabban működni.

Tested templom!

A diétás, „fogyúkúrás” szempont mellett azonban nagyon fontos, ha természetesen nem még fontosabb! kell legyen az is, hogy egészséges legyen a táplálékunk.  Így attól még, hogy egy étel “fogyókúrás”, nem biztos, hogy egészséges is. Érdemes figyelembe venni, hogy mennyi tartósítószert, adalékanyagot és testünk, beleértve méregtelenítő szerveink számára megterhelő felesleges anyagot adtak a termékekhez. Az alapanyagok listáját tanulmányozva, mindenki mérlegelheti, hogy mely termékek mellett teszi le a voksát.

Ezek az adalékanyagok ugyanis nem csak a májunk állapotán látszanak meg idővel, de hosszútávon testünk igencsak megszenvedi a többlet terheltséget. Köztudott, hogy a felesleges méreganyagok bőrünkön is meglátszanak idővel (soványan is lehet narancsbőrünk, vagy épp arcunkon is tapasztalhatjuk a felgyülemlett méreganyagok káros hatásait). A méregtelenítő teák, és bogyók helyett, a legjobb tehát ha egészséges, tiszta élelmiszereket viszünk be a testünkbe, sok vizet iszunk és lehetőségeinkhez mérten minél több időt töltünk el aktívan a szabad levegőn. Nincs az a csodabogyó, ami ezeket kiválthatja számunkra.

„Én nem tudok lefogyni, ez genetika.”

-hallhatjuk gyakori kifogásként.  Illetve Norbi port kavart nyilatkozatában is említi a genetikai tényezőket. Ez valóban csak egy kifogás lenne? Vagy a genetika tényleg meghiúsíthatja minden törekvésünket a plusz kilók leadására? Pontosítsunk kicsit a fogalmakon! Az esetek többségében nem hiszek a genetikában, viszont annál inkább az epigenetikában! Lényege, hogy génjeink különbözőképpen fejeződhetnek ki, alkalmazkodnak a minket ért külső hatásokhoz.  Érdekes dolog, hogy az olyan emberek, akik fejlődésük korai szakaszában, csecsemőkorban éheztek, valószínűleg felnőttként is nehezebben tudnak majd fogyni, hiszen gyakorlatilag a génjeikbe kódolódik, hogy a túlélés érdekében minden egyes kalóriát el kell raktározni. Ez viszont szintén nem egészen a genetikának köszönhető, hanem az epigenetikának, bár ez mit sem változtat a végeredményen… Az egypetéjű ikreknél figyelhetőek meg nagyon jól az epigenetikai különbségek: más környezetben az egyik ikernél kialakulhatnak olyan a fogyást megnehezítő anyagcsere betegségek, amelyek a másiknál nem (akár az eltérő környezeti hatások: allergének, környezeti szennyezők…, vagy pusztán az életmód miatt…). Tehát az azonos genetikai állomány a minket ért különböző hatások miatt eltérő módokon fejeződhet ki.

Illusztráció: az azonos genetikai állomány eltérő fenotípusos kifejeződése

Természetesen nem hagyható azonban teljesen figyelmen kívül a genetika, mint a fogyásunkat nehezítő szempont. Valahol azt olvastam, hogy a genetika olyan, mint a számítógépek hardvare, míg az epigenetika a működést meghatározó szoftver.

A Szafi – Norbi „vita”

Aki kicsit is figyelemmel kíséri őket, tudhatja, hogy Norbi maga is – saját elmondása szerint – duci kisgyerek volt, tehát nem genetikai adottságainak köszönheti, amit elért. Szafi fiatal korát rengeteg ételallergia keserítette meg, illetve ő sem volt mindig elégedett a súlyával, ami összefüggött azzal, hogy a teste nem jól reagált a korábban kipróbált diétákra (pl.: fehérjedús diéta). Tehát levonhatjuk a következtetést, hogy mindketten az étrendjükkel, életmódjukkal érték el eredményeiket a súlykontroll és egészségmegőrzés terén, viszont mindkettejük szervezete, (epi)genetikai adottságai más étrendre reagált pozitívan. Egyébként Szafi maga nyilatkozta egyik interjúra során, hogy az orvosok Csernobillal magyarázták a nála kialakult gyomorproblémákat, ami az epigenetikai háttérre vezethető vissza. Tehát láthatjuk, hogy Szafi és Norbi esetében is meghatározó a táplálkozás, de befolyásoló tényező még az egyéni genetikai, epigenetikai háttér is.

Most kicsit szakadjunk el Norbi és Szafi személyétől. Vegyük például Stőhr Gréta, vegán chef és műsorvezetőt vagy Rippel Ferenc, ketogén étrendet követő kilencszeres világrekorder artistaművészt. A HCLF és a ketogén étrend ellenmondásait náluk is felfedezhetjük, hiszen mindketten rendkívül fittnek és egészségnek tűnnek. Hogy is van ez? Hol van akkor az igazság?

Miért kampányolnak olyan elhivatottan, sokszor már-már megszállottan a saját táplálkozási irányzatuk mellett ezek az emberek? –tehetjük fel magunknak jogosan a kérdést.

A válasz pofonegyszerű:

…mert működik!

Most, hogy kellőképpen összezavartam mindenkit itt az ideje, hogy megmagyarázzam, mire gondolok. Egészen egyszerűen: ha kihagyunk egy fő makrocsoportot a táplálkozásunkból, a szervezet sokkal hatékonyabban képes hasznosítani a maradék kettő makro csoportot. Mind a ketogén, mind a HCLF igazából egy fő makro csoportból biztosítja az energiát szervezetünk számára, míg előbbi a szénhidrátot, utóbbi a zsírokat szorítja gyakorlatilag elenyésző mennyiségre, míg a fehérjék mérsékelt fogyasztására alapulnak sok rostdús zöldség mellett (a HCLF esetében gyümölcs is szóba jöhet). Igazából ez a nagy titok: ha kihagyunk makrocsoportokat a táplálkozásunkból (egyéni igényektől, toleranciától függően kinek mi válik be jobban) választhatjuk a ketogén vagy a HCLF diétát, garantált lesz a testsúlycsökkenés. Egy talán hazánkban még kevésbé ismert, még szélsőségesebb irányzat is erre alapul: a Carnivore diéta, mely gyakorlatilag a húsok fogyasztásán alapszik, eliminálva a szénhidrátbevitelt.

A harmadik szélsőséges étrend, a Carnivore diéta táplálkozási piramisa

De fordítsuk meg a gondolatmenetet. Mitől lehet hízni?

Ha valaki hízni szeretne, javasolható, hogy magas glikémiás indexű ételeket fogyasszon magas zsírtartalmú ételekkel együtt, mivel az inzulinreceptorok mintegy megnyitják a kaput a szénhidráttöbblet (glükóz) hatására, így a test raktározásba kezd. Épp ezért ha magas szénhidrát tartalmú ételekkel biztosítjuk a raktározás lehetőségét, és emellé energiatöbletet viszünk be zsírok formájában is, a zsírok is raktározásra kerülnek.

Vagy vegyünk egy másik példát, ha egy kemény súlyzós edzés után izmot szeretnénk építeni a tejsavó fehérje kiváló választás lehet, mivel szintén inzulincsúcsot eredményez (bizonyos esetekben egyébként a fehérjetöbblet is okozhat inzulinszint növekedést. Gyakorlatilag csak a zsírok nincsenek hatással az inzulinszintre.) A tömegelők továbbá rendszerint tartalmaznak valamilyen egyszerű szénhidrátot is cukrok formájában meghatározott arányban, hogy a fehérje be tudjon épülni az izomba. Ilyenkor az izomtömeg növekedésének teremtjük meg a megfelelő feltételeket. Tehát az extraigénybevétel hatására izom hipertrófia következhet be, amihez a megfelelő táplálkozással megadhatjuk a szükséges építőköveket. Mind az izom, mind a zsírtömegünk növeléséhez több makrotápanyag megfelelő arányú, együttes bevitele szükséges. Ha hízni szeretnénk, legjobb, ha mindhárom makrotápanyagból megfelelő mennyiséget fogyasztunk. És ezért érthető, hogy miért fogunk fogyni, ha gyakorlatilag egy makrotápanyag bevitelére alapozzuk energiabevitelünket.

Bizonyos szerveinkről le is vesszük ezáltal a többlettervet: kevesebb zsír esetében a szervezetünk átáll egyfajta szénhidrát üzemmódba. Ha szervezetünket kevésbé terheljük meg zsírokkal még az epénk is fellélegezhet. (Itt is említésre kerülhetnek az egyéni jellemzők: akinek gondja van a zsírok emésztésével, nagy eséllyel jól fogja érezni magát egy HCLF étrendet követve. A fogyás mellett így egészségi állapotunk is javulhat.) A szénhidrátanyagcsere zavarral küzdők, pedig a ketogén diéta által érhetik el ugyanezt. (Bár számos PCOS-es, inzulinrezisztenciás betegnél figyelhető meg, hogy épp hogy egy HCLF étrend mellett javul testük szénhidrátokhoz való viszonyulása. Hiszen a túl kevés szénhidrátot tartalmazó diéták esetén testünk sokként foghatja fel egy szem alma cukortartalmát is. A hullámzó: drasztikusan kevés szénhidrátot tartalmazó diétákkal szándékunkon kívül mi magunk is előidézhetünk inzulinrezisztenciát, hiszen a szénhidrátoktól elszokott szervezet hirtelen nem tud mit kezdeni egy-egy szénhidrátdúsabb „csaló”étkezéssel, ami ilyen esetekben előbb vagy utóbb mindig bekövetkezik. Egy ilyen diéta hosszútávon teljesen hazavághatja az anyagcserénket.)

Nagyon lesarkítva tehát a fogyás minden ilyen étrendnél adott, mindössze egyéni, (epi)genetikai tényezőktől függ, hogy kinek mit bír a szervezete, melyik étrend lesz nála hosszútávon működőképes, és melyik – azért ebben egyetérthetünk: – szélsőséges étrend okoz nála további egészségügyi problémákat.

Tehát ahelyett, hogy Norbi vagy Szafi által közzétett rengeteg bizonyítékot hasonlítanánk össze, és azon töprengenénk, hogy ki „hazudik”, vagy kinek van igaza… Valójában saját magunkra, saját testünk jeleire kellene jobban figyelnünk, hogy megtaláljuk a saját “csoda diétánkat”, az egészséges élethez vezető utat. Minden ember más, nincs két ugyanolyan szervezet, ugyanolyan válaszreakció. Lehet, hogy a szomszéd sikeresen felvette a kesztyűt az inzulinrezisztenciával, és fogyott 30 kilot a SzafiFitt termékcsaládtól, de lehet, hogy Neked az Update (vagy reklám nélkül csak szimplán egy ketogén étrend) lesz a megoldás! Szerintem a ketogén diéta és a HCLF is ugyanolyan hatásos, (sőt, vannak olyan gyomorbetegek, akiknek a Carnivore diétán kívül semmi sem segített). Kísérletezgessünk tehát bátran, jegyezzük fel, hogy melyik étrendre hogy reagál a szervezetünk! Mindhárom étkezési séma más hormonhatásokon, mechanizmusokon alapszik, így mindenki a saját anyagcseréjének, testének megfelelőt válassza!

És ne feledjük márkáktól és címkéktől függetlenül is választhatjuk az egyik vagy másik irányt. A ketogén és a HCLF diéta is kivitelezhető egyszerű alapanyagokból (zöldségek, állati és növényi eredetű zsírforrások, vagy utóbbi esetben gyümölcsök és zöldségek, növényi fehérje és zsírforrások… formájában). A különböző brandek mindössze azért lehetnek hasznosak, hogy iránymutatást adjanak számunkra, jelentős mértékben megkönnyítsék a különböző étrendi irányzatok követését. De természetesen a legfontosabb az egészségünk, ne feledkezzünk meg róla, hogy a testi és szellemi kiegyensúlyozottság nem áldozható fel semmilyen diéta oltárán.

Kérlek írjátok le saját véleményeteket, osszátok meg tapasztalataitokat! Ti melyik étrendben hisztek? Mit gondoltok a témáról?

Kiemelt kép forrása: a Life.hu